1%

2009. nov. 29. Advent 1. vasárnap 1. Péter 1, 22-25. Lelkésziktatás

"Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által. Mert minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, de az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, amit hirdettek nektek."

Keresztény Gyülekezet! A lelkésziktató istentiszteleten az igehirdetésben talán programot, terveket, az előttünk álló új életszakaszra nézve irányadót vár a gyülekezet. Hat évi rendszeres igehirdetés után, évenkénti lelkészi jelentések ismeretében azonban pontosan képet alkothatott a gyülekezet arról a programról, életlátásról, amit képviselni és életemben megvalósítani szeretnék, amihez Isten segítségét naponként kérem. Ez a látás annyit jelent, hogy az Igazság, ami maga a testté lett Ige, szabaddá tesz (Jn. 8,32). Szabaddá tesz arra, hogy ne úgy éljünk, mint a világ, és ne azzal a módszerrel oldjuk meg a konfliktusainkat, amivel a világ. Arra, hogy kiálljunk a világ legtermészetesebbnek tartott jellemzője, az emberi kapzsiság, hazugság és sunyiság ellen. Arra, hogy megnevezzük a hitványságot és a hitványt. Arra, hogy ne essünk hasra emberi tekintély előtt csak azért, mert mindenki más hasra esik előtte. Ez a látás szabaddá tesz arra, hogy visszautasítsunk minden gyámkodást, elvtelen megalkuvásra kényszerítő, diktatórikus elvárást. Arra, hogy ennek az Igazságnak a mérlegére tegyünk dogmát és politikailag korrektnek kikiáltott és mindenki által szajkózott véleményt. Ez a látás szabaddá tesz arra, hogy szemrebbenés nélkül, nyugodt lelkiismerettel nézzünk rangosabbak, erősebbek, hatalmasabbak, gazdagabbak szemébe, és egyenes derékkal kérdezzünk rá homályos részletekre, sumákolásra, kétes szándékokra. Arra, hogy visszautasítsunk lelki erőszakot, képmutatást, színjátszást, leosztott szerepekkel elvárt játszmákat, és azok legyünk, akik vagyunk. Ehhez azonban lenni kell valakinek! Kell legyen tartásunk, kellenek tetteinket és gondolatainkat irányító alapelvek, kell az Igazsághoz kötözött, az Igazság rabjává tett lelkiismeret. Kell a Világosságban járás szent kényszere! Nincs nagyobb szabadságról tanúskodó kijelentés, mint a wormsi birodalmi gyűlésen elhangzott lutheri vallomás: "Itt állok, másként nem tehetek." Ez a "másként nem tehetek" a szabadság, nem pedig a bármit megtehetek gátlástalansága. Akinek a lelkiismerete nem rabja az Igazságnak, annak szabadsága parttalan, romboló szabadság, nem valamire, hanem valamitől való szabadság. Nem szabadság, hanem szabadosság, végsősoron a tájékozatlanság, a tudatlanság, a vakság rabsága. Az az élet, amire az Igazság szabaddá tesz, félelem nélküli, fegyelmezett, önként és örömmel vállalt korlátok közé szorított, megszentelt, teremtő, könnyű és gyönyörűséges igát önként hordozó élet. Nekünk nem kell emberek tetszését keresnünk, nem állunk a siker kényszere alatt. Nem kell a ránk osztott szerepet tapsra éhesen eljátszanunk, hanem nyugodtan megtaposhatjuk az álarcot, amit ránk akarnak kényszeríteni, és mondhatjuk: én azt a szerepet játszom, amit Isten, a Nagy Rendező osztott rám, mert tudom, hogy ki vagyok. Rendezőcskéknek és evilági színfaltologatóknak nyugodtan mondhatjuk a szemébe: "Távozz tőlem, Sátán!"

Adventi igehirdetésre figyel a közösség. Eljött, és azóta is mindig jön, érkezik az Igazság, aki maga volt a Szeretet. A Szeretet az Igazság. Csak Szeretet és Igazság építi a közösséget. Csak evangéliumi szabadságban épül a közösség. Felszabadító Igazság nincs engedelmesség nélkül, mert az engedelmesség a Szeretet. Adventi készülésünk nem személyes ügy, hanem közösségépítés, mert nem hozzám, hanem hozzánk jött a Messiás. Az adventi lélekemelés akkor lesz igaz, ha megértjük: nem lehet az igazságot a szeretettel szemben kijátszani. Nincs igazad, ha nem szeretsz. Nincs Igazságod, ha az igazadat keresed! Az Igazságban és a Szeretetben nincsen "én", csak Jesua, a Szabadító, csak "mi", mert benne "én" és "te" közt ledőlnek a falak, mert a falak megosztják az Egyet, pedig csak az Egy örök.

A pusztulás küszöbén álló mai világban, ahol a magyar élettérre pályázó idegenek kíméletlenül és ördögi ravaszsággal veszik át az irányítást, csak a Szeretetben és Igazságban élő közösségek élhetnek túl. A gyülekezet lelkészének szent feladata építeni a közösséget, éleszteni az ellenállóképességet a krisztusi szabadság hirdetésével és megélésével a közösséget romboló, gátlástalanul szabados, szolgaságba döntő idegen világban. Advent a falak bontásának ideje. "Jövel, Uram, Jézus!" Ámen

Ünneplő gyülekezet és vendégek	Hittanos lányok	Beiktatás 1
Beiktatás 2	Beiktatás 3	Beiktatás 4
Beiktatás 5	Beiktatás 6	Beiktatás 7
Konfirmandusok	Köszöntés 1	Köszöntés 2
Köszöntés 3	Köszöntés 4	Köszönet
Presbitérium	Egyházgondnokokkal	Szeretetvendégség